A mi alkoholistáink: hogyan vedel a magyar?

„Csak egy pohárkával” – a többi meg már történelem... Nemzedékről nemzedékre öröklődő hagyományunk: az ivás.
kiemelt_Kermit béka a padon

Amikor én voltam gimis (úgy 15 éve), sokak számára az volt a „menő”, ha valaki cigizett és ivott. A 18 év alatti fiatalok továbbra is csoportosulnak péntek-szombat estéken a dohányboltok és a boltok előtt, parkokban, tereken, és még mindig az alkohol a házibulik és egyéb partik központi motorja. De miért gondolják még mindig, hogy piálni menő?

Volt idő, amikor…

„Fél az infulenzától? Fáj a torka? Öblögessen naponta borral!”
(Gönczi Gebhardt Tibor, Szőlő- és Borpropaganda Iroda, 1942)

Mielőtt azt mondanátok, hogy volt idő, amikor bort és sört ittak víz helyett, és mégis jól voltak… el kell mondanom, hogy ez nem igaz. Tévhit, hogy a középkorban a kutak fertőzöttek és a vizek ezért ihatatlanok voltak. Biztos volt ilyen is, de nem ez volt az általános. A bor tápanyagértékét már korábban is elismerték, és az erősebb alkoholokat könnyebb volt szállítani romlás nélkül egy hajóúton, de már a rómaiak sem a víz kiváltására ajánlották a szeszt.

Valójában a történelem során szinte minden társadalmi réteg alkoholizált, és csak a tarsolyon és a társadalmi szokásokon múlt, hogy ki mit és mennyit ivott.

Az alkohol piedesztára emelése a kultúránk szerves része. Például Benjamin Franklin – az Amerikai Egyesült Államok egyik alapító atyja a 18. századból – azt írta, hogy „a borbirtokok szőlőtőkéire hulló eső és a borkészítés tudománya a bizonyítéka annak, hogy isten szereti az embert, és boldognak akarja látni”. (forrás) De gondolhatunk a bordalokra vagy épp a magyar vőfélyek kifogyhatatlan, alkoholverses ládikájára is:

„Noé apánk is galambot röptetett zöld ágért,
A jó bort is megmentette vigasságunkért.
(Vőlegény neve), (menyasszony neve) eljegyezték egymást,
E hónap (esküvő dátuma) tartják az áldomást.”
(forrás)

Magyar alkoholfogyasztási szokások

18 év alattiak

Kezdjük a 18 év alattiakkal! Ez egy trükkös dolog. Ha a törvény tiltja, hogy alkoholt vegyenek, akkor három forrásból tehetnek szert alkoholra: megdézsmálják az otthoni vagy a vendégségben talált készleteket, megkínálja vagy ellátja őket egy 18 év feletti, vagy vásárláskor átslisszannak a rendszeren, mert vagy a boltban, vagy a kocsmában nem kérik el a személyi igazolványukat.

Érdekesnek találom, hogy 2019-ben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint a „nagyivó” kategória statisztikai jelenségként nem fordult elő 15–17 év közöttiek körében. Bármit jelentsen is ez, a 2014-es felmérésük szerint a kamaszok 2,9%-a vallotta magát nagyivónak. Nem tudom, közületek ki vallotta volna be kamaszkorában egy adatfelmérőnek őszintén, hogy mennyit iszik, és emlékeim szerint engem még soha nem keresett meg egyszer sem senki ilyen kérdőívvel, szóval az a sejtésem, hogy ez a szám jóval magasabb lehet.

A 18 év alattiak alkoholfogyasztási szokásai (saját szerkesztés)

Az itt említett Európai lakossági egészségfelmérés (2009, 2014, 2019) során nagyivónak nevezték azokat a nőket, akik a kérdezést megelőző héten összesen több mint 7, illetve azokat a férfiakat, akik több mint 14 egységnyi alkoholt fogyasztottak (ugyanis a nők eltérő fiziológiai sajátosságai miatt kisebb határértékeket célszerű figyelembe venni). És hogy mennyi 1 egység alkohol? Egy korsó sör, 2 dl bor vagy 0,5 dl rövidital. A felmérésben megjegyzik azt is, hogy a binge drinking jelenségét is a nagyivó kategóriába sorolták. Ez az, amikor egy alkalommal 6 vagy több alkoholegységet fogyaszt valaki. Nektek mi lenne a heti egységszámotok?

Mértékletes alkoholfogyasztóknak tekintették azokat, akik legalább heti gyakorisággal fogyasztottak alkoholt, de nem minősültek nagyivónak. Alkoholt ritkán fogyasztóknak nevezték azokat, akik szoktak ugyan szeszes italt fogyasztani, de hetinél ritkább gyakorisággal.

Fiatal felnőttek

A tinédzsereknél százból 3 volt nagyivó, és a KSH adataiból látszik, hogy a varázslatos 18-on túl már 100-ból 6 vedel. De azt is láthatjuk, hogy míg a kamaszok majdnem fele tartózkodott az alkoholtól, a felnőttkorban már csak minden negyedik vagy ötödik ember mond nemet az alkoholra. (Hasonlók a számadatok a 35–64 közöttieknél is, időskorban pedig elvileg már az emberek 41%-a nem iszik alkoholt.)

A 18-34 év közöttiek alkoholfogyasztási szokásai (saját szerkesztés)

Hát a nők? Hát a férfiak? Hát az unió?

Nagyivónak sorolták be a férfiak 9,3%-át, a nőknél ez 1,5% volt. Gondolom, itt megint közrejátszott a szerénység, hiszen aki alkoholproblémákkal küzd, nem szívesen vallja be, sokszor még magának sem.

De az tény, hogy a társadalom jobban elnézi egy férfinak, ha lerészegedik, mint egy nőnek. Azt is kicsit nehezen hiszem el, hogy minden 3. vagy 4. nő egyáltalán nem iszik, mindenesetre a számadatok ezt mondják.

A férfiak alkoholfogyasztási szokásai (saját szerkesztés)
A nők alkoholfogyasztási szokásai (saját szerkesztés)

Ha uniós szinten nézzük, hol állunk az alkoholizálásban, akkor az Eurostat 2019-es felmérése alapján azt mondhatjuk, hogy bár nem vagyunk a portugálok naponta stabilan ivó, 20%-os elitkörében, de a magyarok 6,3%-a azért naponta megissza a magáét, és havonta egyszer sikerül lerészegedni is.

Az Eurostat 2019-es felmérése az eruópai alkoholfogyasztásról. Forrás: MTVA Sajtóarchívum/MTI

Hazánkban becslések szerint 800 000 alkoholbeteg van. A magyar népesség jelenleg kb. 9,7 millió fő. Ha jó a matekom, akkor ez a népesség 8,2 százaléka.

Feltételezve, hogy nem minden nagyivó kerül bele ebbe a besorolásba, jó eséllyel Magyarországon minden 10. ember alkoholista. Azt hiszem, kimondhatjuk nyugodtan, hogy az alkohol (a dohány és a szerencsejáték mellett) továbbra is erős pillére az államok bevételeinek. Jó biznisz még úgy is, hogy alkoholt nyilvánosan 2008 óta nem lehet reklámozni. (Lásd: 2008. évi XLVIII. törvény)

alkohol
Pannónia sör (1910) Hirschfeld S. Sörgyár Rt. Pécs, Képeslap. Forrás: Velocigiraffe

Tabu, te édes!

Hazánkban „tilos tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részére – a kizárólag orvosi rendelvényre kiadható gyógyszer kivételével – alkoholtartalmú italt, dohányterméket és szexuális terméket értékesíteni, illetve kiszolgálni. (1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről). Azt tehát büntetik, aki valaki értékesíti a fiatalkorúnak az alkoholt, de úgy tudom, azt nem, aki megkínálja őt egy itallal. Arra vonatkozóan sem találtam büntetést, ha egy fiatalt alkoholizáláson kapnak (a köztérin kívül, de az meg mindenkire vonatkozik).

A tabuk esetében egy emberi tevékenység vagy szokás társadalmilag tiltott, és egy tabu megszegését a társadalom többsége elítélendőnek tartja, adott esetben bünteti is. A tinédzserek fizikai és pszichológiai érésük intenzív szakaszában tartanak. Küzdenek saját függetlenségükért, lázadoznak a tekintély ellen. Szerintem logikus, hogy megkérdőjelezik a felnőttek autoritását, amikor ebben a korban rányílik a szemük a tekintélyfiguráik „följebbvalóik” gyarlóságára (szülők, tanárok, politikusok, rendőrök stb.).

Hogy a piálás miért tömegszokás, jó-e vagy rossz-e (netán mindkettő, netán egyik se), arról igazából ritkán hallani értelmes párbeszédet. Az a gyanúm, hogy a felnőttek jó része még magában se tisztázta le az alkoholhoz fűződő viszonyát.

És amikor ezek az esendő tekintélyfigurák kategorikusan kijelentik, hogy 18 éves korukig a fiatalok számára valami tilos (valami olyan, amit szinte minden felnőtt szabadon és sokszor ész nélkül csinál), a tiltás szinte kihívássá válik. Micsoda adrenalinlöket tud az lenni, ha sikerül elemelni egy üveget otthon a polcról vagy megvezetni egy fáradt eladót koraérett kinézettel és tettetett természetességel! Hát még az a cinkos izgalom, ha társaságban lehet piálni a többi felnőtt orra előtt vagy épp tudta nélkül… A titkolózás, a trükközés a lebukás elkerülése érdekében nagyon izgalmas játék. Ráadásul lebukás esetén az otthoni vagy iskolai ejnyebejnyén kívül nincs különösebb retorzió.

Azt meg felesleges is magyarázni, milyen csodálatos tud lenni, amikor a módosult tudatállapot különlegességét valaki először tapasztalja meg.

Társadalmi minta és nyomás

Íróként szeretem megfigyelni az embereket, és igyekszek megtalálni bennük a közöset éppúgy, mint az egyedítő tényezőket. Vegyük most sorra tíz emberre levetítve, milyen típusokba sorolhatók, és kinek mit jelent az alkohol!

Az absztinens

Bár vannak absztinensek a környezetemben, szerintem tízből csak egy ember az, aki nem iszik. Ő az, aki általában el se jön a közös alkalmakra, vagy lelép az egy óra kötelező smúzolás után. Nevezzük szentnek, aki rájött, hogy nem kell pia ahhoz, hogy jól érezze magát, netán totális önuralma van (és egy olyan célja, ami nem fér össze az alkohollal, pl. terhes vagy profi sportoló), vagy valami olyan mély tiltása vagy traumája van, ami kellő távolságban tartja az alkoholtól.

Az óvatos duhaj

A tízből kettő csak társaságban iszik, de akkor is visszafogottan (egy-két pohárkával). Valószínűleg az alkohol ízét, szagát se bírja, de igent mond, mert fél, hogy elítélnék, ha nem venné ki a részét a társadalmi lerészegedésből. Az is lehet, hogy még csak a „kapudrogfázisban” van, amikor fél belemerülni a közösségi alkoholmámor kontextusába, mert ő „jó gyerek”. Netán tényleg az az óvatos duhaj, aki csak „az ízéért” iszik, mert igazi gourmet.

„Csak egy pohárkával”

A tízből három el se tudja képzelni a társasági együttlétet pia nélkül, és minden adandó alkalommal belecsap a lecsóba (tejfakasztó, lánybúcsú, osztálytalálkozó, szülinap stb.). Ők azok, akik azt mondják: „csak egy pohárkával” isznak, amit aztán öt másik követ.

Szerintem ehhez a csoporthoz tartozik az a kettő is (a tízből), akinek már alkalom se kell, mert már rég alkoholista, csak próbálja leplezni. Ő lehet az az ismerős, aki eleve részegen érkezik az összejövetelre.

Aki már nem él

És ott az a bizonyos tizedik a tízből, akire legendaként emlékezünk: ő volt a partik igazi arca, de már nem él – vagy a piába halt bele, netán más önsorsrontó tevékenységben hunyt el közvetlenül vagy közvetve. Mindannyian megvetjük, mert hagyta, hogy maga alá temesse az önpusztítás, de nála jobban senki se tudott bulizni, és épp ezért örökre emlékezni fogunk rá.

És akik most kezdik…

Az újoncok (mondjuk reménykedve) jó eséllyel már betöltötték a 12. életévüket. Látják, hogy 10-ből 9 ember iszik. Isznak a tanáraik, a szüleik, isznak a filmekben, a videójátékokban, még a mesékben is. Isznak, ha szomorúak, isznak, ha vidámak. Isznak minden jeles alkalomkor, és isznak bizony egyedül is. Isznak, ahogy ivott az anyjuk-apjuk is, és isznak, mert úgy szokás. És aki iszik, az még nem halt meg.

Sós Dóra Gabriella

Felhasznált irodalom:

A leggyakoribb tévhitek a másnaposságról
A népesség megoszlása alkoholfogyasztási szokások szerint
Aki nincs még 18
Az alkoholos italok reklámjáról
Benjamin Franklin
Ettől Zacher Gábor is beájulna: szörnyű számok jöttek ki az alkoholfogyasztásról
Figyelmeztet Zacher Gábor: rossz vége lesz, ha így folytatják a magyar fiatalok
Nagy vőfélykönyv
Nem a rossz minőségű víz helyett ittak alkoholt a középkorban

Kiemelt kép forrása: Alexas_Fotos / pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük