Bárhol is születtünk és élünk, mindig részei vagyunk egy kultúrának, amely megmutatja, sőt megtanítja nekünk, hogyan kell (vagy legalábbis érdemes) szemlélni a világot, milyen erkölcsök szerint szükséges élni, mit jelent a művészet, melyek az adott közösségben jellemző szabályok, törvények és rítusok.
Mivel a kultúra szemüvegén át szemléljük a világot, nem meglepő, hogy hatással van arra, ahogy a mentális egészséget, betegségeket látjuk és kezeljük; sőt arra is, milyen zavarok alakulnak ki.
Az adott kultúra hitrendszerén keresztül érvényesülő különbségek akár egyedi, szinte egzotikusnak tűnő pszichés zavarokban is megmutatkozhatnak. Ezeket nevezi a szakirodalom „kontextusfüggő zavaroknak”, hiszen kifejezetten és kizárólag egy adott közegben élőket érintenek. Speciális tüneteket okoznak, ugyanakkor az adott népcsoport ezt ismeri, megvan rá a kidolgozott reakciókészlete. Nem ritka, hogy egy-egy ilyen kultúrafüggő zavarhoz szimbolikus, akár természetfeletti jelentések kapcsolódnak.
Kultúrafüggő egzotikumok
Kínában és Tajvanon van egy mentális betegség, amelyet hsieh-ping néven emlegetnek. Az érintetteknél remegés és hallucinációk jelennek meg, de az is lehet, hogy felváltva nevetnek és sírnak, esetleg a fejüket ütögetik. A hitrendszer szerint ilyenkor egy ősi szellem szállja meg őket. Bár a tünetektől szenvednek, a környezet gyakran magasabb rendűnek tekinti őket, természetfeletti vagy gyógyító erőket tulajdonítanak az érintetteknek.
Szintén Kína, illetve Délkelet-Ázsia kultúrafüggő mentális betegsége a koro. Elsősorban férfiaknál jelenik meg, szorongásos reakció formájában. A félelem tárgya a pénisz elvesztése, olyan módon, hogy az összezsugorodva eltűnik a hasukban. Ehhez társulhat halálfélelem is. Ritkán, de nőknél is előfordulhat; ilyenkor a szeméremtest és a mellbimbó visszahúzódásától való félelem jelenik meg tünetként.
A susto az Egyesült Államokban élő latinok és Mexikó, Közép-Amerika, valamint Dél-Amerika lakossága körében fordul elő. Egy-egy félelmet keltő esemény után a sustóban szenvedők úgy érzik, lelkük elhagyta a testüket. A tüneteik jellemzően levertség, alvás- és étkezési zavarok, fogyás, fej- és izomfájdalmak, krónikus fáradtság.
A Malajziában, Fülöp-szigeteken és Délkelet-Ázsia egyéb részein élő férfiak további betegsége lehet az amok. Ilyenkor az érintett visszahúzódóvá válik, apátia jellemzi, majd szinte a semmiből, provokálás és előjelek nélkül, erőszakos támadást indít egy, a környezetében tartózkodó személy felé. A kitörés után a beteg elgyengül, később pedig a történtekre nézve amnéziát él át.
A fentieknél súlyosabb lelki zavar a windigo pszichózis, amely az Egyesült Államok északkeleti részén élő északi algonquini indiánokat érinti elsősorban. A vezető tünet egy téveszme, amely szerint húsevő szörny szállta meg a beteget. Ez a szörny maga windigo. Az érintetteknél megjelenhet erőszakos viselkedés, depresszió, emberi hús iránti vágy, sőt akár tényleges kannibalizmus is.
Sarkvidéki hisztéria néven is szokták emlegetni a piblokto elnevezésű betegséget, mert főként a sarkvidéki populációk – és ott is kiemelten a nők – körében terjed. Vad viselkedéssel, sikoltozással, meztelen rohangálással jár, amelynek egy görcsroham vet véget, majd akut kóma és amnéziás időszak követi.
A mentális betegség tehát univerzális kritériumokkal egyáltalán nem leírható jelenség. Éppen ezért igen fontos, hogy odafigyeljünk az esetleges jelekre a (kultúrközi) kommunikáció során, hogy tapintatosak legyünk – a tapintat nem kultúrafüggő, hanem egyetemes emberi tulajdonság.
Zaka Dóra írása
Felhasznált források:
- Az Amerikai Pszichológiai Társaság szótára
- Helman, C. B. (1998). Kultúra, egészség, betegség. Medicina Kk. Budapest.
- Kiemelt kép forrása: Adriana Oliveira Correia / pexels.com
