Egy igazi wow-élmény a komposztálásban: az okostechnológián alapuló komposztáló a magyar designer, Pancsa Emese és társainak munkája.
Reneszánszát éli a komposztálás, Facebook-csoportok szerveződnek köré, vad eszmecsere folyik róla kávézókban, minden magára valamit is adó keramikus repertoárjában ott van a beltéri komposztáló. Mostanság a kert éke, anyáink földjén pedig magától értetődő volt jelenléte. Miért is dobták volna ki a kerti hulladékot, ha elbomlik a természetben? Pláne, ha megfelelő gondoskodás mellett bőséges humuszt ad…
A komposztálásról röviden
Az alapjaiban növényi hulladék némi faanyaggal, levelekkel, hamuval, ásványi anyagokkal, vágott fűvel, krumplihéjjal és egyéb zöldség-gyümölcs maradékkal keverve fantasztikus táptalajt adhat leendő növényeinknek, kertünknek. Istenigazából még keret sem kell neki, de ennek megépítése egy rítussal ér fel, különösen, ha eredendően városi ember kóstol bele a folyamatba. A hulladékot rétegezni, időnként forgatni kell egy vasvillával, figyelni kell a megfelelő állagot, illetve azt, hogy a talajlakó állatkák megtalálják a komposztálásra váró kupacunkat. Hogy mit szabad beletenni és mit nem, arról a Humusz Szövetség állított össze egy részletes listát.
Nagy változások
Pár éve ütötte fel a fejét a beltéri komposztálás. A műanyag edényektől az agyagon át már nagyon sok eszköz áll rendelkezésre; szárazkomposztálás és gilisztás megoldás is választható. Bár nem mindenkinek kényelmes az, hogy ezzel nem sokat ugyan, de mégiscsak pepecselni kell. A formatervezett okoskomposztáló is a repertoárban van már, ráadásul kicsit hajaz R2D2-ra vagy egy futurisztikus eszközre.
A terminátor
Modern külseje miatt akár az is előszeretettel használhatja majd, aki szerint a komposztálás valami félhajléktalan szokás. Ami pedig mindenki számára praktikussá teszi: szagtalanul varázsol. Kijelzőjén keresztül meglehetősen beszédes, mindent elmond a felhasználónak, és két hét alatt kész is lesz benne a termőtalaj, ellentétben a hagyományos hazai komposztálókkal. Semmi ámítás nincs ebben, a tradicionális japán komposztálási folyamatot, egyfajta fermentálást vetnek be, így gilisztákra és egyéb állatkákra semmi szükség a szemét tárolása során.
Ezt a komposztálási módot automatizálták a Compocity megálmodói. Hiánypótló, hiszen sokkal egyszerűbb foglalkozni vele, légmentes záródása miatt ugye már nincs szaga, de forgatni sem kell.
Mivel nem a megszokott komposztálási metódust követi, nem melegszik fel az anyag, így a beltartalom értékesebb marad: a hatóanyagok mennyisége magasabb lesz.
Szinte hibamentesen lehet használni. Mármint, ha felborul a komposzt pH-ja, ha változtatni kell az összetételen, vagy ha mérgező anyag kerül bele, azt az okoseszköz érzékeli. A kéthetes ciklusba nagyjából 50-55 liter fér bele Pancsa elmondása szerint, ez nagyjából 20 kilogramm tiszta tápanyag a növényeinknek.
Az okoskukákból egyelőre összesen 10 darab van a világon, a prototípusok egy részét óvodák, cégek, közösségek használhatják. A cél az, hogy a következő széria már a háztartásokba, éttermekbe is bekerüljön. Egy lakásban azért jobban mutat egy jelenleginél kisebb egység, míg az éttermekben meg jóval nagyobbakra van szükség.
„Hazai ökoetikus gyártásban ennek a terméknek az értéke igen magas, otthonra egyelőre nem is lehet megvásárolni. A cél az, hogy minél többen komposztáljanak, e két ellentétet pedig úgy tudjuk kiegyenlíteni, hogy az edukációban segítünk. A tíz darab komposztálóval, vállalati támogatások segítségével be tudunk mutatkozni 50-100 fős helyeken, ezáltal tudjuk a legnagyobb impakt-faktort elérni, ezért a Compocity egyelőre egy szolgáltatás” – summázta a designer.
De miért működik árammal?
A Művészetek Völgyében tartott előadás egyik résztvevőjétől jogosan merült fel a kérdés, hogy miért árammal működik a komposztáló, ha már a fenntarthatóság az alapcél. Pancsa Emese designer persze kivágta, hogy tervben vannak a változtatások, mert ez is cél. A jelenlegi, egyhavi 0,4 kWh áramfelvételét bevállalják addig is.
A következő szériákra van már előjegyzés, az igényeket figyelembe véve alakítják majd a keresletet. Egyelőre vállalatok tudják lízingelni a Compocity okoskukáit, az ovisok és kisiskolások pedig a tevékenység „kiskövetei” lehetnek.
Csóró vagyok, mit csináljak?
Ez, valljuk be, egy elég valid kérdés sokunk számára. Mi egy korábbi cikkünkkel már arra a kérdésre is feleltünk, mit csináljuk, ha még kertünk sincs: Ne legyen a kertes házak kiváltsága: komposztáljunk beltérben is!.
Emese azt javasolja azoknak, akik nem vállalati közegben gondoskodnak szabadidejükben ötven emberről, hogy bár fárasztóbb, maradjanak a hagyományos komposztálás szépségeinél, legalábbis amíg a Compocity kompakt kukái meg nem érkeznek. A gilisztakomposzttal van munka, jóval lassabb, de nemes és szép, ráadásul termelékeny is. Több szövetség, például a Humusz már fogad komposztot, ha pedig megmarad, a Share Waste mobilappon keresztül bárkinek felajánlhatjuk a felesleget, ha számunkra nem érték a komposzttermelés, de szeretnénk tenni a környezetünkért.
„Közösségi kertek is vannak, amelyekhez már országszerte lehet csatlakozni. Ennek az a szépsége, hogy tényleg magadnak is termelsz, a közösségtől információkat kapsz cserébe. Azok a megoldások a legszebbek, ahol vissza is kapsz.”
További információ a Compocity TM Facebook-oldalán
Mácsadi Anni írása