Az interjúsorozat második részében öt magyar készítő/készítőpáros segítségével arra kerestünk választ, hogy lehet-e pénzt keresni a kézműveskedéssel, és ha igen, akkor mi ennek a menete? Sorozatunk utolsó részében az időgazdálkodásról, a motivációról és a kézimunkázás divatosságáról faggattuk a készítőket. Kérdéseinkre a már megszokott alkotók, a RePityke, a Fonalbugyi, a Manufa, az Earthborn Designs és a Klepiece megálmodói válaszoltak.
Tudaton: Ha gyermek/ek mellett végzed/végzitek, mikor szánsz/szántok rá időt?
REPITYKE: Egyelőre egyikünknek sincs gyermeke, de reméljük, hogy megtaláljuk majd akkor is az egyensúlyt a család és a munka között.
FONALBUGYI: Ahogy korábban mondtam, főleg akkor, amikor alszanak. Néhány óra jut rá naponta. De van, hogy szabotálják az alvást, és olyankor nem jön össze még ennyi sem, olyankor marad az „éjjelibagolymód”!
MANUFA: Minden szülő úgy érzi, kevés időt szán a gyerekre. Ezt én is gyakran érzem így, de a gyerekeink nincsenek erről meggyőződve. Mivel itthonról dolgozunk, így nagyon sok apró kontaktusból tevődik össze a napunk. A nagy beszélgetések ritkák, de ezekre kiválóak a hosszú terepkerékpározások, ahol autók nem szakítják ketté a beszélgetés szövetét. Mostanában kezdjük pótolni a kiesett 5-6 évet, amikor nagyon sok munkát kellett a vállalkozásba fektetnünk. Akkor lelkiismeretfurdalása volt mindkettőnknek, hogy a gyerekekkel nem foglalkozunk eleget. Most bevonom őket az áruszállításba, így a közös kerékpározással sikerül kompenzálnunk kicsit. Igazából nem tudok racionális véleményt alkotni, de azt tudom, hogy a gyerekeink szeretnek minket, és ez a legfontosabb.
EARTHBORN DESIGNS: Nincs gyerkőc.
EMŐ: Még nincs gyermekem, viszont van egy energiabomba kutyám, aki rendkívül sok figyelmet meg játékot igényel. Mondhatni, majdnem felér egy gyerekkel. Nyilván próbálok megadni neki minden tőlem telhetőt, de a napi 8 óra horgolást azért próbálom betartani, hiszen hamarosan egy céget is szeretnék elindítani.
Tudaton: Miért szereted/szeretitek csinálni, mit ad neked/nektek? Kikapcsolódás, vagy praktikus okok miatt (különleges ruha, nem létező forma/minta elkészítése, öko-tudatosság)?
REPITYKE: Nekem az újrahasznosítás, a játék a textilekkel a legfontosabb. Ez leginkább a formák és a színek szabadságát adja. Megvannak a formák, de azokon a kereteken belül számtalan kombináció készülhet. Ezt a végtelen lehetőséget a mai napig inspirálónak találom. Kati mindig az új szabásmintákat keresi. Milyen technikával lehetne a legjobban kidolgozni az elképzelt fazonokat.
FONALBUGYI: Elsősorban kikapcsolódás; másodsorban, környezettudatosság, igen. Mosható pelenkát használva, hatalmas mennyiségű heti szeméttermeléstől kímélem meg magunkat. Egyrészt olcsóbb, másrészt szebb, harmadrészt teljesen komposztálható! Minden része. Az ékszerek pamutból készülnek, nemesfém alappal, visszajelzések alapján pedig időtálló darabok ezek is, így a fentartható divat kategóriájába sorolhatóak.
MANUFA: A tudatosság nekünk azt jelenti, hogy a mindennapi életben csökkentjük az autóhasználatot, amit lehet, megjavítunk; hiszen ahol műhely van, ott nem csak a fához értünk, hanem a fémhez, az elektromossághoz is. Ennek a legnagyobb vonzereje a szabadság: saját magunk urai vagyunk, ugyan nem teljes mértékben, de nem is annyira, mint amit a fogyasztói társadalom megpróbál ránk akasztani. Mi is ki vagyunk szolgáltatva az áramnak, de vannak mechanikus gépeink, így, ha nem lenne áram, akkor is tudnánk termelni – értelemszerűen a töredékét, de akkor sem kellene leállnunk. Viszont nem vagyunk kiszolgáltatva cégeknek, más mentalitású embereknek, nem vagyunk kiszolgáltatva a profithajhászásnak. Az értékvesztett globalista értékrendből például kiszakít a saját kezünk által elkészített termék. Nagyon fontos, hogy kézműves termék, de minőségre mindenképp jobbnak kell lennie, mint az ipari terméknek. Ha olyan terméket gyártanék, amit Kínában lemásolnak és elöntik vele a piacot, akkor nem jól választottam meg a kézműves vállalkozásom portfolióját. A nagyfokú szabadság rákényszeríti az embert az önismeretre: alkalmas-e szabad létformában, szisztematikusan dolgozni, tud-e reggel hattól ott lenni a műhelyben – ez szigorúság. Vagy képes erre, vagy csődbe megy és mehet vissza a szalag mellé. Időnkét adódik anyagi nehézség, ennek ellenére, aki ebbe belekóstolt, nem szívesen menne vissza. Az önismeret elkezd épülni, öntudattá válik, és az öntudatos ember nem a legjobb munkavállaló.
Tudatosan neveljük a vásárlókat is, amikor azt kérik, hogy milyen fából készüljön a termék. Olyan fából dolgozom, amihez 30-40 kilométeren belül hozzájutok. Időnként el szoktam menni a hegyekbe, de többségében abból dolgozom, amihez erőlködés nélkül hozzájutok: ha kivágnak egy környékbeli diófát, akkor abból, ha barackot, akkor abból. Minden fa szép, lehet belőle szépet alkotni, és nem is kell a Kárpát-medencén kívülre menni érte.
EARTHBORN DESIGNS: Nekem a kézimunka: relaxáló hobbi, önismereti eszköz, meditációs eszköz, kreatív platform, kapcsolódási pont, közösségteremtő elfoglaltság, amelynek mozdulatai összekötik a generációkat. Egészen fura elképzelni, hogy egy többezeréves hagyományról van szó. Ahogy én hurkolom a fonalat, úgy hurkolta előttem a szépmamám is.
EMŐ: Eleinte csak magam miatt szerettem ezzel foglalkozni, ami érthető, hiszen ez lett a mentsváram. Idővel viszont, amikor már fotókat is kezdtem kapni a vásárlóimtól, akik megörökítették az átadás pillanatait, és amikor láttam, ahogy a gyerkőcök megkapják a horgolt pajtásaikat, valami megváltozott bennem. Már nem csak magam miatt akartam ezzel foglalkozni, hanem a gyerekek örömszerzése miatt is. Látni a fülig érő mosolyt az arcukon, vagy azt, hogy átölelve alszanak a pajtikkal. Ez valami csodás érzés. Tudatában lenni annak, hogy az, ami a kezeim között jött létre, valakinek ekkora örömet szerez, számomra megér mindent. Ez motivál, ebben találom meg az örömet a munkámban.
Tudaton: Szerinted/szerintetek melyik korosztály fedezte fel a kézimunkát (újra) magának? Férfiaknál vagy nőknél gyakoribb? Melyik ága a legnépszerűbb, ha van ilyen? Szerinted/szerintetek miért lett a kézimunkázás újra népszerű?
REPITYKE: Azt gondolom, hogy egyre többen kezdenek kipróbálni különféle kézműves technikákat. Főleg a fiatalok körében látni, hogy az ökotudatos szemlélet jegyében sokan elkezdenek varrni tanulni, vagy éppen kötni, horgolni, hímezni. Ezekkel a technikákkal saját maguknak is elkészíthetik azokat a termékeket, amiket akár a fast fashion márkák kínálnak, mégis nagyobb értéke van, hiszen ők maguk készítették.
FONALBUGYI: Kézimunkázó férfivel nem nagyon találkoztam még, bár gyerekkorunkban az öcséim hímezgettek dínókat, meg krokodilokat, ha jól emlékszem. Mára ezt az aranyos hobbit lecserélték másra. Hogy melyik ág a legnépszerűbb? Praktikus ruházat. Ma már egyre több háztartási eszközhöz találni mintát: pamut konyharuhák, arctisztító korongok, poháralátétek. Sokkal több alapanyag áll rendelkezésre, sokféle összetételben, a lehetőségek végtelenek, csak legyen elég idő minden projektre. Csomózással foglalkozó vállalkozót nem sokat ismerek, hobbialkotó viszont rengeteg akad. Fiúk, is lányok is, mert könnyen megtanulható technika, sok ingyenes minta található az interneten. Ez a technika a tinik körében a legnépszerűbb. Én az idősebbeknek (is) alkotok, ki tudtam szakadni a rocker-hippi stílusirányzatból a komolyabb, felnőtt vonal felé.
MANUFA: Talán a fogyasztói társadalom által nyújtott tömegtermékektől megcsömörlött emberek, leginkább a 20 és 40 éves kor között. Az embereknek már nincs rá igényük, szívesebben fordulnak a saját maguk által készített termékek felé. Youtube-on a házi barkács-videók a legnépszerűbbek, ahol megmutatják, hogyan készíthetik el saját kezűleg. Az emberek vágynak arra, hogy ne csak fogyasszanak, hanem alkothassanak is. Mindent kivesznek a kezünkből, a gépiesítés mellett nincs szükség ránk, ettől az agynak hiányérzete van. Férfiak, vagy nők? Mindkét nem, csak más és más területen. Férfiak körében újra hódít a Steampunk, a fém, a fa, a bőr megmunkálása. A nőknél a horgolás, kötés, varrás. Közös vonal a klasszikus népi építészet, amit mindkét nem szeret, közös otthon építése természetes alapanyagokból, agyagból, szalmából.
EARTHBORN DESIGNS: A kézimunka, azon belül is a kötés/horgolás örök hobbi. Kb. 20-30 évente van egy nagyobb fellobbanás. Anyukám is a húszas-harmincas éveiben volt a legaktívabb. Akkor is voltak kézimunka körök, tanfolyamok, workshopok, folytatásos minta mellékletek a Burda magazinban.Ismerek kötő/horgoló férfiakat, bár azt gondolom, hogy férfiként kötni/horgolni sajnos még mindig „férfiatlan” hobbinak minősül. A hétvégi barkácsolás (ami kb. ugyanaz a mentális állapot) sokkal inkább kirakatba tehető. Rengeteg kutatás támasztja alá a kézimunka mentális egészségre gyakorol jótékony hatásait, én ezért kötök/horgolok:
EMŐ: Szerintem körülbelül úgy 20-40 év között van az a korosztály, akik újra „felfedezik” a kézimunkát napjainkban. Leginkább nőknél látom ezt kibontakozni, de biztos vannak férfiak is, akik érdeklődnek a téma iránt. Személy szerint úgy látom, hogy a varrás az, ami az egyik legnépszerűbb mostanság. Nagyon sok ismerősöm van, aki ezzel foglalkozik. Arra a kérdésre, hogy miért lett újra népszerű a kézimunkázás, számomra a válasz egyértelmű. Szerintem „unatkoznak” az emberek, hiszen nincs lehetőségük kiélni úgy a kreativitásukat, mint régen. Gondoljunk csak bele: nagyon sok feladatot gépek végeznek el helyettünk, sőt néha gépek is gondolkodnak helyettünk. Könnyű és gyors feladatvégzés, az ember szinte meg sem kell, hogy erőltesse magát semmiért. Az emberek fele annyi energiával és kreativitással végzik el a munkáikat, mint régen. Ezelőtt az emberek nem vásároltak ennyi mindent, inkább elkészítették maguknak. Szőnyegeket szőttek, zoknikat kötöttek, saját kaput és bútorokat készítettek, egyedi mintákkal díszítve ezeket. A kézimunka rengeteg odafigyelést, kézügyességet, türelmet és időt igényel, viszont cserébe fejlődni tudunk fejben és lélekben is.
Az interjút készítették:
Boros Mariann, Hacskóné Bezzeg Alexandra és Szabó Ágnes
Kiemelt kép: Earthborn Designs