Az interjúsorozat előző részében öt magyar készítő/készítőpáros munkásságának indulását boncolgattuk. A Tudaton csapata arra is kíváncsi volt, hogy vajon lehetséges-e a kézimunkával pénzt keresni, és ha igen, mennyire rögös az idáig vezető út. Kérdéseinkre ismét a RePityke, a Fonalbugyi, a Manufa, az EarthbornDesigns és a Klepiece megálmodói válaszoltak.
Tudaton: A kézműveskedés számodra/számotokra ma már munka. Hogyan indult útjára?
REPITYKE: Az életünk során azt tapasztaltuk, hogy más vállalkozásáért mekkora energiával tudunk dolgozni, akkor is, ha azt a munkát egyáltalán nem tartjuk fontosnak. Ezért szerettünk volna valami olyat létrehozni, amit szeretünk és hasznosnak tartunk, amiért 100%-ban ki tudunk állni. Ez az igény találkozott a barátságunkkal és a közös hobbinkkal. És az első megbeszéléseink után egy héttel már közösen bontottuk a lakásműhelyünkben a nagymamáinktól örökölt ruhákat.
FONALBUGYI: Mosható pelenkákat kötöttem a lányomnak, és annyira tetszett másoknak is, hogy rendeltek volna az ő gyermekeiknek is. Leteszteltem a megfelelő eladható minőségű fazont minden méretre, és belevágtunk a vállalkozásba! A csomózott ékszerek pedig az első gyermekem. Ki ne lázadozott volna tinédzser korában? Egyszerűen nem találtam meg a megfelelő rocker ékszereket, így nekiálltam sajátot készíteni. Főiskola után egy ideig nem találtam munkát, így vállalkozásba kezdtem, kézműves vásárokba jártam.
MANUFA: Nem olyan álomszerű a történet kezdete, bár utólag úgy érezzük, jó döntést hoztunk. Akkoriban az álomállásomban dolgoztam: a Kiskunsági Nemzeti Parkban voltam természetvédelmi őr, de az állami fizetésből nem tudtunk megélni klasszikus értelemben vett családként: két gyerek, házvásárlás, mellé devizahitel. Nehéz helyzetben voltunk, még nehezebb döntést kellett meghoznom: család vagy álommunka. Egyértelmű volt a válasz: család. Ekkor saját műhelyt alapítottunk, és 2008-ban, a válság közepén, belekezdtünk a saját vállalkozásba, a játékkészítésbe. Kemény kezdés volt: meg kellett tanulnunk, mit jelent szisztematikusan kiszámolva, odafigyelve dolgozni, normákat felállítani, gépeket megismerni. Az első 3-5 évben megállás nélkül dolgoztunk, így lett munka a hobbiból. Eleinte minden hibát elkövettünk: aluláraztuk a termékeket, túlvállaltuk magunkat, de ezeket sose hárítottuk a vevőre – inkább egész éjjel dolgoztunk, hogy behozzuk. Nagyon jó tanulóidőszak volt, semmit sem felejtünk el, mindig emlékezni fogunk honnan jöttünk.Emlékszem, hogy az egész a Legoval indult. Azóta sokat fejlődtünk, már 10 éve ebben dolgozunk, és bár nem vagyunk gazdagok, de könnyebben megélünk, mintha a közszférában dolgoznánk.
EARTHBORNDESIGNS: Nagyon tetszettek a horgolt bikinik, nyári felsők. Miattuk kezdtem horgolni. Szerettem volna saját, egyedi darabokat tervezni. Ahogy elkészült az első pár példány, a barátok/ismerősök lecsaptak rájuk, sorban jöttek a megrendelések. Ma már csak külön megkeresésre vállalok ilyesmit, de téli/nyári kiegészítőkre bármikor kapható vagyok!
EMŐ: Eleinte csak hobbiként foglalkoztam a horgolással, kikapcsolódás gyanánt. Aztán egy nap az egyik ismerősöm ajánlott valakinek, aki egy horgolt balerina nyuszit szeretett volna vásárolni ajándékba. Meg is keresett az illető, és én el is készítettem neki azt a nyuszit. Nagyon nagy sikere lett az első projektemnek, aztán egyszer csak azon kaptam magam körülbelül egy év múlva, hogy szinte minden második hétre volt egy-két rendelés. Persze nagyon örültem a lehetőségeknek. Végre volt igazi sikerélményem.
Tudaton: Másnak ez jelenti a kikapcsolódást. Te/ti hogyan kapcsolsz/kapcsoltok ki a munkából?
REPITYKE: Szeretjük, hogy sikerült egy olyan foglalkozást találnunk, ami egyben a hobbink is. Amikor elkezdtük a vállalkozásunkat, valahol ez is az álom része volt. Persze ezen kívül is van életünk. Szeretünk sétálni, túrázni és biciklizni a barátainkkal. Kati jógázik, én pedig táncolni járok.
FONALBUGYI: Mivel jelenleg is három gyerkőc van itthon, ezért amikor ők alszanak akkor kötök, csomózok. Napi 2-3 órányi csend, kikapcsolódás, és munka is. Nem untam még meg! Az ékszerekhez mostanában kevésbé van kedvem, de a vásárlói visszajelzések miatt nem csügged a lelkesedésem, nagy öröm, ha pozitív visszajelzést kapok. Nem olyan régen, egy 8 évvel ezelőtti ékszerről kaptam hírt, ami hibátlan állapotban a mai napig használatban van! Hát van ennél csodásabb?
MANUFA: Ha valakinek olyan a munkája, amit szeret, pont az a veszélye, hogy nem kapcsol ki, belefeledkezik akár 10-12-14 órára. Átgondoltuk, hogy mi mindent szeretünk még csinálni a fával való foglalkozáson, barkácsoláson kívül. Szeretjük a természetjárást, a természet elmélyült megfigyelését és a kerékpározást. Nekünk az a kikapcsolódás, hogy az áruk szállítását az év döntő többségében kerékpárral oldjuk meg: felpakolunk, és elbiciklizünk a legközelebbi postára, tőlünk 12 kilométerre. Következetesen, minden nap, ha jól esik, ha nem. Ezáltal megnyílik egy egészen másfajta világ, egészen magas szabadságfokot lehet elérni, ha az ember nincs kiszolgáltatva a saját kényelmének, de nehéz mindennapi rutinná tenni. Az igazi kikapcsolódás egy kerékpártúra a természetbe, vagy sétálunk, és közben valamilyen élőlényt, életközösséget alaposabban megismerünk. Alföldiként a hegyekbe szeretek menni, mert a hegyvidéki növényvilág érdekel. 30-40 kilométert túrázunk úgy, hogy senki nem fárad el, nekünk ez számít értéknek, és szerencsére mások is egyre jobban értékelik ezt.
EARTHBORNDESIGNS: Van a munka típusú kötés/horgolás és van a kikapcsolódó kötés/horgolás. Többnyire kötök. Ha megrendelésről van szó, akkor adott a minta, adott az időtartam, amely alatt el kell készülnie a munkának. Ha hobbi, akkor a hangulatomhoz, a koncentrációs képességem mértékéhez választhatok mintát. Ha fáradt vagyok, akkor valami monoton, ismétlődő mintát, ha kreatív, akkor valami bonyolultabbat.
EMŐ: Mivel nekem most ez a munkám, ezért számomra a horgolás olyan, mint a meditáció. Fejben teljesen rendbe tesz, kikapcsol, feltölt, megnyugtat. Fizikailag viszont elég fárasztó, hiszen a sok üldögélés, és néha a helytelen testtartás elég kényelmetlen tud lenni. Ilyenkor pihenésképpen sétálunk egyet a kutyámmal, csinálok néhány nyújtó gyakorlatot, vagy elmegyek bevásárolni.
Tudaton: Lehet ezzel pénzt keresni? Sok csoportban láthatjuk, hogy kiakadnak az árak miatt, viszont, ha belegondolunk, hogy órabért is számoljunk az anyagköltség mellé, akkor úgy tűnik, hogy ez egy mínuszos buli…
REPITYKE: A termékek árazása úgy gondolom, hogy nem érzelmi kérdés. Ha az ember szeretne felépíteni egy sikeres és fejlődő vállalkozást, akkor olyan költségekkel is számolnia kell, ami akkor nem merül fel, ha csak hobbiként foglalkozik valamivel. Ezt nekünk is meg kellett tanulnunk az évek során, és rá kellett jönnünk, hogy nekünk azt a vásárlóréteget kell megtalálnunk, akik értékelik az általunk kínált különleges, egyedi termékeket.
FONALBUGYI: Bocsánat, felnevettem. Nem lehet. Aki meggazdagodni szeretne, ne kötni kezdjen. Sok idő egy-egy darab, és igen, órabér, anyagköltség, járulékok, aztán azok az árak máris kevésnek tűnnek. Kereset-kiegészítésnek persze megteszi, de ez nem erről szól. Még babacipőben járok, ha megnőnek a gyerekeim persze több lehetőségem lesz. Mosható pelenkás körökben talán így egy év után már ismerik néhányan a nevem. Az ékszereknek nagyobb a vásárlóközönsége, nem csak édesanyákra korlátozódik, így több lehetőség rejlik bennünk, de ugyanaz áll fenn ezekkel kapcsolatban is, gyerkőcök mellett lassan megy a munka. Hosszútávú terveim között szerepel, hogy mindkét márkámnak nagyobb nevet szerezzek, és hazahozhassam velük a kenyérre valót. Optimistán állok hozzá!
MANUFA: Órabért ne a kezdeti időszakban számoljunk, hiszen ilyenkor nincs még semmilyen norma, nincs érdemi adat, hogy mit lehet elkérni érte. Egy gyakorlatlan kéz számára egy kis traktor elkészítése egy nap, míg egy gyakorlott kéz húsz darabot is elkészít egy nap alatt. Érdemes begyakorolni, egyszerre 5-10 terméket készíteni, minimum egy év gyakorlatot kell szerezni, mire fel lehet állítani a normát. A kézművesiparban nem lehet reális órabért számolni: egy kezdő úgysem kérheti el ugyanazt az órabért, mint egy gyakorlottabb, ezért inkább a darabár működik. Ebben az esetben viszont, ha vért izzadva készült, vagy technikai problémák tömkelegét kell megoldani közben, akkor is ugyanannyiért kell adni, mint azt, ami tíz perc alatt elkészült. A kézműves termékeknél nem ezt a tíz percet kell megfizetni, ebben benne van, hogy öt évet tanultam, és négyszázezer forint volt a marófej fejlesztése, amivel tíz perc alatt meg tudom csinálni. Ezt szisztematikusan kell kommunikálni a vásárló felé ha érdekli, de ha eleve másként áll hozzá, el kell engedni. Ebből pénzügyileg senki nem fog meggazdagodni, de gazdagodhat másban: önismeretben, tapasztalatban, barátokban, jó dolgokban, más értékrendű dolgokban, amik nemcsak kárpótolnak, hanem kiváltják az anyagi hasznot is. Esetünkben például a kerékpáros anyagszállítással kiváltjuk a sportot. Ha valaki olyan szellemi képességgel bír, hogy kitalálja, és kiváló minőségben elkészíti a terméket, és jól árazza be magát, akkor jól lehet belőle élni. Meggazdagodni nem lehet, de szépen élni igen. Nem jólétben, hanem jól, és ez a lényeg.
EARTHBORNDESIGNS: Elcsépelt, de mindennek megvan a közönsége. Nem csak a terméken múlik, hanem a marketingen is. Profi fotók, jó piaci pozícionálás, hirdetés, kitartó, folyamatos munka. Én termékfronton átálltam a relatíve gyorsan elkészíthető, de stílusos darabokra. Úgy látom, hogy az ilyen típusú kiegészítők azok, amelyeket az árak magyarázása nélkül, gördülékenyen lehet értékesíteni.
EMŐ: Nem minden esetben mínuszos a buli. Például én mindig próbálok egy aranyközéputat találni az ármeghatározásnál. Ezt leginkább úgy szoktam megoldani, hogy például adott egy 3 órás projekt, amiért elkérek x összeget, és van egy másik, amit 8 órába telik elkészíteni, ami igazából mínuszosnak jönne ki, de a 3 órás projekt ára kihozza a 8 órás mínuszát is. Tehát a kettő egymást kiegészíti. Szerintem ez így működőképes csak.
Az interjút készítették:
Boros Mariann, Hacskóné Bezzeg Alexandra és Szabó Ágnes
Kiemelt kép: Manufa
