Napjainkban ismét divatossá váltak a különféle kézműves technikákkal készült ékszerek, ruhák, játékok és használati tárgyak. Mi itt, a Tudatonnál nagyon örülünk ennek, hiszen ezáltal magyar alkotók kiváló minőségű termékeivel ismerkedhetünk meg és ismertethetünk meg titeket is. Interjúsorozatunkban öt magyar készítő/készítőpáros munkásságát mutatjuk be a kezdetektől a vállalkozóvá válásig.
- Baktai Dóri és Németh Kati a RePityke vállalkozás indítói. Munkáik itt találhatók meg:
2. Miklós Angelika a Fonalbugyi pelusainak és a Csomókból csodát ékszereinek készítője. A pelenkákat itt találod:
Az ékszereket pedig itt:
3. Utassy Tibor és felesége a Manufa megalapítói. Munkáik itt találhatók meg:
4. Rácz Bianka az EarthbornDesigns megálmodója. Munkáit itt találod meg:
5. Példa Emő munkásságából:
Tudaton: Milyen típusú kézimunkával foglalkozol/foglalkoztok jelenleg?
REPITYKE: A varrás segítségével hasznosítunk újra különféle textileket. Leginkább varrógéppel dolgozunk, de egyes termékeknél és különféle workshopokon hímzéssel is foglalkozunk.
FONALBUGYI: A fő profilom kötés, mellette csomózással is készülnek kiegészítők.
MANUFA: Famegmunkálással. Nem fafaragással, nem faszobrászattal, egyszerű famegmunkálást végzünk különböző eszközökkel. Megvásárolható professzionális, illetve barkácseszközökkel egyaránt dolgozunk, de vannak olyanok is, amelyeket magunk készítünk el – ez is a része a vállalkozásnak, kitalálni, hogyan készítsük el a hiányzó szerszámot is.
EARTHBORNDESIGNS: Kötök és horgolok.
EMŐ: Jelenleg a horgolás az, amit teljesen magaménak érzek. A horgolás sokoldalúsága és a kreativitás kibontakozása rendkívül fontos számomra, mivel sajnos képes vagyok hamar megunni bizonyos dolgokat.A horgolásban azonban megtaláltam azt a biztonságot, ami szerintem egész életemben jelen lesz.
Tudaton: Mióta foglalkozol/foglalkoztok ezzel? Előtte volt más kézimunka is, amit kipróbáltál, kipróbáltatok, akár csak hobbiként?
REPITYKE: Az első táskáinkat 2015-ben készítettük. Akkoriban még hobbiként foglalkoztunk a varrással, tervezéssel, de mindig is lenyűgözött minket a design és a kézművesség összefonódása. Szeretünk kipróbálni új dolgokat, így mindig inspiráló valamilyen kézműves technikát elsajátítani. Az így szerzett tapasztalatokat pedig igyekszünk beépíteni a márkánkba is.
FONALBUGYI: A csomózást gimnazista koromban kezdtem, több mint tíz éve, a kötés, mint hobbi, 2019. januárjában indult, amikor második gyermekem 9 hónapos volt.
MANUFA: 10 éve indítottuk a vállalkozást, és leginkább az én álmom valósult meg, bár a párom is szereti, élvezi, szívesen dolgozik benne. Lakótelepi gyerek voltam, korábban nem volt lehetőségem fával foglalkozni, ezért akkoriban a bőrdíszművességet űztem, ezzel kezdtem a kézműves pályafutásomat. Abba a korosztályba tartozom, akinek még adott volt az iskolában a technikaóra: fúrtunk, faragtunk, barkácsoltunk, ott ismertem meg ezeket a technikákat. Később lett egy nagyobb műhelyem, azóta csak fával foglalkozok. Fémmel nem, bár próbáltam, de ekcémás lett a kezem, és az orvosok nem javasolták, hogy tovább próbálkozzak.
EARTHBORNDESIGNS: A kötés relatív új keletű hobbi, nagyjából egy éve kezdtem el újra (7 évesen tanultam meg először) űzni. Hat-hét éve horgolok, erre a hobbira kezdtem el felhúzni a saját kis vállalkozásomat. A horgolás előtt éveken keresztül ékszereket, főleg nyakláncokat készítettem (közel-keleti, afrikai alapanyagok felhasználásával), valamint gyöngyöt fűztem.
EMŐ: 2016-ban kezdtem el ezzel foglalkozni komolyabban, de igazából már régebben is érdekelt a dolog. Gyermekkoromban megtanultam gyöngyből karkötőket készíteni. Különböző mintákat és neveket is tudtam bele szőni. Aztán megtanultam csomózni meg nemezelni is, majd, amikor nagyobb lettem, édesanyám megmutatta a kötés folyamatát, ami egyáltalán nem ment jól, sőt… Mindig bosszantott, hogy a fonal miért csúszik le állandóan a kötőtűről, és miért nincs rajta egy kis horog, amin megakadhat. Itt már lehetett sejteni, hogy nekem a horgolás passzol.
Tudaton: Hogyan talált rád/rátok a kézimunka? Kitől/hogyan tanultad/tanultátok (internet, videók, ismerős/rokon, workshopok)?
REPITYKE: Mindkettőnk életében már gyerekkorunk óta jelen van az alkotás öröme. Kati nagyszülei cipészek voltak, és később a suliban is fontos szerepe lett a tervezésnek az életében, míg engem anyukám támogatott abban, hogy az agyagozástól kezdve a gyöngyszövésen át mindent kipróbáljak. Felnőtt fejjel először mindketten más irányban próbáltuk ki magunkat, de a barátságunknak és a közös szenvedélyünknek köszönhetően végül a munka világában is közös útra terelt minket az élet.
FONALBUGYI: Édesanyám rengeteg ruhát kötött nekünk, de gyermekkoromban valahogy nem érdekelt annyira, hogy megtanuljam magam is. Felnőtt fejjel kezdtem bele a tanulásba, egy oktatóvideó segítségével, amit neten találtam. A csomózást is internetről tanultam meg.
MANUFA: A szülőnek fel kell ismernie, mire van a gyereknek kvalitása. A szüleim értelmiségi pályára szántak, sokat is olvastam, a könyvek fontosak számomra. Annak a gyereknek van szerencséje, aki azt tanulhatja, amit akar, én nem kaptam famegmunkálással kapcsolatos képzést, így nem kaptam korlátokat sem, nincs az, hogy bizonyos szerszámokat csak erre vagy csak arra szabad használni. A népi iparművészet, a bőr-, fa-, nemezmegmunkálás eszközeit, szerszámait ismertem. A famegmunkálást autodidakta módon tanultam meg, nem sajnáltam az időt: ha elrontottam, újra kezdtem. A Népi Iparművészeti Múzeumban könyveket ajánlottak, amiből megismerhettem a pásztorfaragásokat, eszközeik modern helyettesítésének lehetőségeit: egy kézi furdancs helyett például használható elektromos fúró, de az eredménynek ugyanolyannak kell lenni. A pásztorkultúra volt a legérdekesebb, minden érdekelt ezen belül, beleértve a juhtartást, a kézzel kivert bicskát, a körmölést, a birkapörköltet. Aki így fog neki elsajátítani a tudást, rájön, hogy egy új szakmát milyen mélységekig kell megismerni. Volt könyvtár, de nem volt internet, azzal aztán kinyílt a bőségszaru, csak tudni kellett, hogy hol kell keresni.
EARTHBORNDESIGNS: A családom minden nőtagja foglalkozott/foglalkozik valamilyen kézimunkával. A kötő- és horgolótűk, fonalak a háztartás szerves részei voltak egész gyerekkoromban. A nagyim mai napig büszkén mutogatja az 50 éve nagybátyámnak kötött kiskabátját. Dédnagymamám 90 éves kora fölött még aktívan hímezte a kalocsait. Engem az apai nagymamám tanított meg kötni. Izgalmas élmény volt, mert éppen el volt törve a karja, a gipszelt kezével instruált, mit hogyan kellene csinálnom. Horgolni YouTube-videókból tanultam. A barátnőm – aki előttem fél-egy évvel kezdett horgolni – küldött át válogatott videókat az öltésekről. Amikor valami nagyon nem ment, átszaladtam hozzá a mintával és a fonalaimmal, és ő lelkesen magyarázott. Ebből aztán rendszeres, közös horgolós program lett.
EMŐ: Mint említettem, nagyszüleim is hasonló kézimunkákkal foglalkoztak. Mindkét nagymamám életében jelen volt a horgolás, kötés, szövés stb. Gondolom innen kaptam a hajlamot én is a kézimunkázásra. A horgolásra viszont csak néhány éve találtam rá az interneten. Az alapokat is onnan, leginkább a videókból tanultam meg, ami elég hosszadalmas folyamat volt, de megérte. A mai napig is onnan inspirálódok és tanulok új technikákat, mert úgy érzem, mindent tudni akarok, ami ezzel kapcsolatos. Ráadásul a neten tényleg minden megtalálható.
Az interjút készítették:
Boros Mariann, Hacskóné Bezzeg Alexandra és Szabó Ágnes
Kiemelt kép: Klepiece
