A gyerekkori emlékeim és én: önismereti utazás a múltba

Hogyan fejleszthető önismeretünk azáltal, hogy visszaemlékszünk gyerekkorunkra? Milyen kérdéseket érdemes feltenni magunknak?

Az önismeret fejlesztése egy egész életen át tartó folyamat lehet, amelynek során elkerülhetetlen, hogy gyermekkori élményeinkkel, emlékeinkkel újra találkozzunk valamilyen formában. Sok olyan emlékezetes pillanatunk lehet, amiről érezzük, hogy hozzátesz ahhoz, akik most vagyunk, mégis érdemes lehet akár egyes szituációkat új szemszögből is megvizsgálni. Bár az emlékezet – ahogy a szakirodalom mondja – „konstruktív/rekonstruktív természetű” (vagyis amikor felidézzük egy korábbi élményünket, nem csupán annak pontos mását hívjuk elő gondolatban, hanem valamilyen szinten újraalkotjuk – és ezáltal akár módosítjuk is – azt), a korai emlékeink biztosan hozzájárulnak önismeretünk mélyüléséhez.

Kép forrása: Rodolfo Clix (pexels.com)

Emlékutazók, ide!

Ha te is olyan vagy, hogy szereted időről időre egy kicsit tudatosítani magadban, hogy hogyan is lettél te TE, akkor egy kellemes emlékutazásra invitállak téged! Kezdd el gondolatban összegyűjteni, hogy mi az, amire a családtagjaiddal kapcsolatban vissza tudsz emlékezni! Vedd számba például, hogy kinek mi volt a kedvenc elfoglaltsága, mi volt az, amiről úgy vélekedtél, hogy kifejezetten erőssége az adott személynek. Érdemes megpróbálni túllátni a szokásos első gondolatokon, mint, hogy „az én apukám volt a legerősebb a világon” vagy „anyukám sütötte a legeslegfinomabb palacsintát”.

Engedd meg magadnak azt is, hogy visszaemlékezz családtagjaid gyengeségeire – hiszen biztosan mindenkinek volt az is, és ez teljesen természetes.

Idézd fel, hogy milyen volt általában a családi élet nálatok, hogy nézett ki egy átlagos hétköznap és egy hétvégi nap? Ne hagyd ki gondolatban a nyaralásokat és az ünnepnapokat sem. Izgalmas összefüggésekre bukkanhatsz például aközött, ahogy gyerekkorodban töltöttétek a karácsonyt, és ahogy most szereted tölteni. Ne lepődj meg, összefüggés lehet az is, ha ugyanúgy csinálsz mindent, ahogy gyerekként átélted, de az is, ha teljesen az ellenkezőjét teszed! Bármelyik is a helyzet, érdemes átgondolni a háttérben meghúzódó okokat. Bármelyik

Ne állj meg a szüleidnél, haladj felfelé a képzeletbeli családfádon a nagyszüleidhez, sőt, akár tovább is, ha van emléked vagy információd a dédikről! Terjeszd ki a gondolataidat a házra, amelyben felnőttél, és arra a környékre is, ahol laktatok. Ha tudsz, vegyél elő képeket is, hogy még könnyebb legyen előhívni emlékeidet!

Kép forrása: Suzy Hazelwood (pexels.com)

A családtól távolodva gondolj a tágabb környezetedre, az óvodai és iskolai élményekre is. Emlékszel-e az óvodai jeledre? Ha igen, milyen érzéseket kelt benned, ha felidézed? Ha nem, az milyen érzéseket kelt benned? Fel tudod-e idézni az óvónénid nevét, arcát, hogy milyen hangon mesélt az ebéd utáni alvás alatt? Emlékszel-e, ki volt akkor a barátod? Ha van ebből az időszakból megmaradt barátságod, az óriási erőforrás lehet az életben, amit ti együtt hoztatok létre – de hogyan is?

Mi a titka számodra a hosszú éveken, évtizedeken át fenntartott barátságoknak? Melyek azok a jellemzők benned, amelyek ezt lehetővé teszik? Melyek a másik ember olyan személyiségjegyei, amelyek miatt számodra ennyire fontos lett?

Emlékszel-e, hogy milyen volt elballagni az óvodából? Szomorú voltál vagy inkább izgatott az iskola újdonsága miatt? Mennyire teljesültek be a vágyaid és a reményeid akkor? Hogyan hatott ez arra, ahogy később az iskolában működtél? Az új környezetből ki hagyott benned maradandó emléket? Lehet, hogy az osztályfőnöködre alig emlékszel, de a testnevelőtanár hangját még ma is hallod – miben volt ő más, melyik az a tulajdonság, ami miatt számodra kiemelkedett? Átgondolhatod azt is, hogy milyen tantárgyakkal kapcsolatban vannak intenzív élményeid, és hogyan vannak jelen azok a mostani életedben. Emlékezz vissza arra is, hogy miket értél el, és ezt hogy csináltad, de ne hagyd ki a büntetések, csíntevések, lógások, puskázások felidézését sem. Az iskolai barátokról és gyerekkori szerelmekről szintén érdemes számot vetni.

Mire mindezeket átgondolod, számos egyéb gondolat merülhet fel benned, amelyek csak még tovább színesítik majd az önmagadról alkotott képet. Ha bizonytalan vagy önmagadban, jusson eszedbe Lloyd Alexander, amerikai író gondolata:

„Van úgy, hogy többet tanulunk azzal, hogy keressük egy kérdésre a választ, de nem találjuk, mint a válaszból magából.”

Zaka Dóra írása

Hivatkozások:

  • Csépe Valéria – Győri Miklós – Ragó Anett (2007): Általános pszichológia 2. – Tanulás– emlékezés – tudás. Budapest, Osiris Kiadó.
  • Szalai Gabriella szerk. (2004). Emlékek könyve: Gyermekkorom napjai. Budapest, KuK.
  • Kiemelt kép: Kaboompics .com (Pexels.com)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük