Üvegbe zárt szeretet

Ízorgia üvegbe zárva, avagy ajándékozz ínyenc lekvárokat karácsonyra
Céklalekvár_gasztro_1rész_kiemelt

Manapság egyre többen szeretnének karácsony alkalmából kézzel készített, vagy ehető ajándékot adni családjuknak, ismerőseiknek. Mi most néhány olyan receptet hozunk, melyekhez kell néhány szokatlan hozzávaló, pár befőttesüveg, néhány szabad óra, egy tuti módszer a tartósításra, és máris készen vannak életünk legfinomabb ajándékai.

Széplaki Berta, a szerkesztőség egyik tagja megosztja velünk a saját módszerét, melyet végigcsinálva biztosak lehetünk benne, hogy az ajándékozott az üveg kibontásakor nem egy helyes penészmanóval fog farkasszemet nézni, hanem egyből kiskanalat ragad!

Befőzési módszer „for dummies”

Lakótelepi panelban felnőtt gyerekként, bezacskózott és fagyasztott ételek között felnőve csak hírből ismertem a lekvárkészítés, meg úgy általában a befőzés folyamatát. Ebből a pozícióból indulva a gondolat, hogy egyesek üvegbe eltesznek valamilyen ételt, és az tartósítószer, hűtés és fagyasztás nélkül évek múlva (?!) is nemcsak nem mérgező, de egyenesen emberi fogyasztásra alkalmas, olyan misztikumnak tűnt, mint amikor egy műkorcsolyázó tripla axelt ugrik, vagy hogy az ázsiai nők ötvenévesen is képesek húsznak kinézni;

értem én, hogy van ilyen, de ilyen nincs, kérem!

A módszer elsajátítása azonban nem maradhatott ki az életemből, így hát megtanultam az internetről. A tartósításra több módszert is kínált a világháló: az egyszerű fejre állítást, a nedvesdunsztolást és a szárazdunsztolást. Így hát mivel az élelmiszer ilyetén frissen maradása számomra az „ilyen nincs” kategóriába esik, túlbiztosítva magam, mindhármat alkalmazom.

Feltételezve, hogy vannak a világban hozzám hasonló bizalmatlan kezdők, karácsony alkalmából megosztom a folyamat lépéseit.

A lakótelepi suttyóleány túlbiztosított befőzési módszere

Első lépésként kimosom az üvegeket és a tetőket kézzel vagy mosogatógépben. Egyesek szerint érdemes új tetőt használni, de én mindig a meglévőket használom újra.

Fotó: Francisco Hernández/Unsplash.com

Ezután egy fazék vízbe merítem az üvegeket a tetőkkel együtt, és felteszem forralni. A vízbe mindenképp kell egy-két evőkanál ecet, különben vízkő keletkezhet az üvegeken, ami nem feltétlenül baj, de biztosan nem szép. Fontos, hogy a még hideg vízbe kerüljenek (így lassan melegszenek fel a vízzel együtt), és ne rekedjen bennük buborék. Érdemes az üvegekkel együtt az eszközöket is kifőzni, például a merőkanalat vagy tölcsért, amivel majd az üvegekbe töltjük a lekvárt. Háromnegyed órát főzöm őket; ez pont elég a befőzendő élelmiszer előkészítésére.

A forralás után ecettel áttörlöm a munkaterületet, és leterítem egy tiszta törölközővel. Erre teszem a kifőtt üvegeket szájukkal lefelé, hogy le tudjanak csöpögni. Tégelyfogóval vagy csipesszel veszem ki őket a vízből, mert szeretem az ujjaimat. Az üvegek száját a tetőkre szoktam támasztani, legyen egy kis rés, amin keresztül a nedvesség gyorsabban párologhat róluk. Utána lazán letakarom az egészet tiszta konyharuhával, nehogy főzés közben véletlenül összekoszolódjanak. A forró vizes kondért nem öntöm ki, mert a töltés után szükség lesz rá.

Fotó: SHVETS/Pexels.com

Ha az étel már készen van, takaréklángra veszem, de nem kapcsolom le; úgy kezdem el belemerni az üvegekbe, hogy még rotyog. A teli üvegre azonnal rászorítom a tetőt kesztyűvel vagy konyharuhába csavart kézzel, mert utóbbira még szükség lesz. Ezen a ponton azonnal fejre lehet állítani az üveget, ettől a benne rekedt légbuborék áthalad a forró anyagon, és sterilizálódik, a hő pedig a tetőt „rászippantja” az üvegre. Ha megvagyok, a lezárt üvegeket visszapakolom a forró vízbe, amiben kifőztem őket. A tapasztalt befőzők konyharuhát raknak az üvegek alá és közé, hogy ne kocogjanak, de én ehhez lusta vagyok. Még egy üvegem sem repedt meg nedvesdunsztolás közben. Újabb háromnegyed óráig, vagy egy Doctor Who-epizód hosszáig forralom.

A forralás után tégelyfogóval egyenként kiveszem őket, és egy paplanra teszem. Belecsavarom a paplanba, a kész csomagot pedig ágyba, fotelba vagy babzsákra teszem, és párnákat, pokrócokat teszek a tetejére.

Fontos: ha van cica kéznél, imád majd a dunszton aludni, ne tagadjuk meg tőle a lehetőséget.

Huszonnégy óra múlva kibontom a csomagot, ekkor még mindig meleg. Ellenőrzöm, hogy a tetőkön a vákuumgombok benyomhatók-e; ha nem, akkor a vákuumozás sikeres volt. Mehetnek a polcra.

Ezzel a módszerrel lecsót, vega csilis babot, sós lében eltett csemegekukoricát, hagymalekvárt, cukormentes gyümölcspépeket, passzírozott paradicsomot és ketchupöt is készítettem már, és még soha semmi nem romlott meg nekem: az ízük pontosan ugyanolyan felbontáskor, mint elrakáskor, tartósítószert pedig nem tartalmaznak. Az üvegek szépen feldíszítve, címkézve tökéletes karácsonyi ajándékok; a tudat pedig, hogy ezt saját magam csináltam, megfizethetetlen. Remélem, néhány, az egykori befőzésszűz önmagamhoz hasonló olvasónk is kedvet kapott ehhez a kalandhoz.

A módszer kipróbálásához ajánlunk két lekvárreceptet, az ínyencebb fajtákból:

Narancsos-sütőtökös lekvár

Fotó: Hacskóné Bezzeg Alexandra

 Hozzávalók (4-5 kisebb üveghez)

  • 1 kg sütőtök (tisztán mérve, héj és magok nélkül!)
  • 4 közepes méretű bionarancs héja felkockázva
  • a 4 hámozott narancs húsa
  • 2 deciliter 100%-os almalé
  • 1 csapott mokkáskanál agar-agar (vagy bármilyen természetes zselésítőszer)
  • 4 kanál cukor

Elkészítés:

Mossuk meg a narancsokat, majd hámozzuk meg a sütőtököt, vágjuk fel nagyon apróra – ehhez használhatunk reszelőt vagy aprítógépet, de természetesen egy kés is megteszi. 

Pucoljuk meg a négy narancsot, a héjról vágjuk le a fehér részeket, majd aprítsuk fel vékonyra; ezután kockázzuk fel apróra. Fontos, hogy ne maradjon fehér rész a narancshúson.

A narancs- és almalével, valamint a feldarabolt naranccsal együtt pároljuk a sütőtököt puhára. Ezt követően az egyvelegünket passzírozzuk át egy krumplinyomón (vagy botmixerrel turmixoljuk), majd adjuk hozzá az agar-agart, és rotyogtassuk tovább öt-hat percig, lassú tűzön. Ha letelt az idő, vegyük le a tűzről, és már mehet is bele az előkészített, tiszta üvegekbe. Innentől követhetjük Berta jól bevált módszerét: fejre fordítás, nedvesdunsztulás, szárazdunsztolás.

Csokis céklalekvár

Fotó: Hacskóné Bezzeg Alexandra

Hozzávalók (4-5 kisebb üveghez)

  • 1 kg cékla (ebből kb. 75 dkg püré lesz)
  • 10 dkg cukor
  • Fél narancs leve
  • 1 tábla étcsokoládé

Elkészítés:

A céklát meghámozzuk, daraboljuk, megfőzzük, aztán botmixerrel krémesre mixeljük. Lehet darálni és reszelni is, de a lustábbaknak és azoknak, akik a krémesebb állagot kedvelik, a mixert javasoljuk. (Az sem utolsó szempont, hogy a kezünket így kevésbé festi meg a cékla.)

A kapott pürét a gőz fölött megolvasztott csokoládéval, a fél narancs levével és a cukorral összekeverjük. További 15 percig főzzük, hogy összeérjenek az ízek, majd üvegekbe szedjük, és a jól ismert módszerrel (fejre fordítás, nedvesdunsztulás, szárazdunsztolás) atombiztosra tartósítjuk.

Összeállította: Hacskóné Bezzeg Alexandra, Széplaki Berta

Kiemelt kép: Karolina Grabowska/Pexels.com

Az eredeti receptek itt és itt olvashatók.